Belák Balázs

2019.01.20.

Repültünk tovább Erzsébet, Hárs, Fazekas felé, fotóztunk, videóztunk is szorgalmasan, valahogy egész gyorsan telt az idő. Szasza pedig nagyon jó fej volt, lesben várt és fotózott a Hármasra vezető ösvényen, aztán a fotók után még meleg teát is kaptunk. Köszi, nagyon jól esett!
Itt igazából a szint háromnegyede már meg is volt, már csak le kellett jutni a városba. Mi a rövidebb utat választottuk, de így utólag már nem teljesen értem miért. A Kecske-hegy déli oldalán lévő sziklákon másztunk lefelé. Hóban és láncban. Bárki kérdi, nem én terveztem azt az utat!
Gyorsan a városba értünk, ki az erdőből és hóból, innentől már kissé monotonabbá is vált a futás. Nálam jött még egy holtpont valahol 33-34 körül, sikerült eléheznem, de túl is tettem magam rajta. A várban már csak a We are the champions járt a fejemben (vagyis szerintem mindannyiunk fejében), ezt ki is nyilvánítottam, amire egy ismeretlen a refrént dúdolva reagált. 🙂 Tudta, kikkel van dolga, na!
Beértünk, örültünk, a többi már történelem. 😄

Óriási köszönet Misi és Geri, hogy veletek futhattam, nektek is Szasza és Geri, hogy létrehoztátok ezt az egészet, nah meg minden jófej futónak meg nem futónak.

Hogy kinek ajánlom ezt a Roundot? Érezted magad különlegesnek egy kulcsartótól? Ha még nem, akkor rád vár a Runnabe Round.

PS: a kulcstartó picit nagy, meg csörög is, nem ehhez vagyok szokva, de akkor se szedném le!

Persze! - volt a válasz a kérdésre, mikor Misi megkérdezte a Runnabe táborban, hogy futunk-e elsőként a Roundon. Nyilván. Alap. Ezt nem lehet kihagyni! – Ez a pillanat jutott eszembe, mikor egy hétre rá már a körön futottunk. Vagyis a Roundon. Mert ugye a Kör az más. Nem mindegy. ..mondjuk, magyarázd el egy britnek. 😄

De térjünk vissza. Mikor az enyhébb péntek-szombat után vasárnap reggel havazásra ébredtem, kicsit megijedtem, de igazából ettől vált még különlegesebbé ez az első Runnabe Round. A város is sokkal szebb képét mutatta, a Homok-hegyen a hóesés pedig már szinte szinte túl giccsesre sikeredett. Igaz, messzire látni se lehetett.

Szóval dél felé, a Citadella felé kezdtük az útvonalat Bartalos Gerivel és Misivel. 37 kilit lőttünk be (egy 35k-s változat egy kevésbé ismert ösvényen vezetett volna le, és kétséges volt, mennyire futható havasan-jegesen), gondoltuk 5 óra alatt meg kell lennie. Az 7 perces kili, nem lesz gond. Ennek megfelelően mindenhol fotóztunk, videóztunk, mert hát meg kell örökíteni ezt az első alkalmat. Az első másfél kilit pl. 18 perc alatt tettük meg. 😄

Just have fun.

Gyorsan meg is érkezett, fun először az Erzsébet-kilátó előtt nevetett vissza, aminek a negyedik pontnak kellett volna lennie, mégis valahogy csak két pontot érintettünk addig. Hirtelen lecsapott a felismerés: Srácok, kimaradt a Hunyad-orom! - baaaaaa! Egyben ez volt az a pillanat, ahol elengedtük ezt a 37 kilis dolgot. 6 óra alatt csak beérünk!


Sosem voltam még a Hunyad-oromnál, és a Tündér-hegyről átnézve eléggé úgy tűnt, hogy Szasza és Geri komolyan átgondolta ezt a dolgot, hogyan lehet ebbe a kis körbe a legtöbb szintet belesűríteni. Köszi!


Lánc nélkül esélyünk sem lett volna. Normafától az Apáthy-szikláig, az út kétharmadán rajtunk volt, így egész jól futható volt a terep, és persze ez is tette megint csak különlegessé ezt a kis kört.