Bérci Zsófi

2019.01.26.

Voltak érdekes útvonal tervezési megoldások, ahol vadcsapásokra tervezett rá, ugyanis át kellett vágnom a bokrokon. Úgy voltam vele, nem probléma, ha az őzikéknek és a vaddisznóknak megfelel, akkor nekem is. Emiatt 2-3 részen nem a lazább/szerpentines felfelé volt, hanem direkt meredek. A láncot végül nem dobtam fel, és még a libegő alatt is le tudtam jönni (bár közben láttam valamit ami azóta is bosszant).

Többet nem is árulnék el, ajánlom ezt a kihívást azoknak, akik szívesen megtervezik maguknak az útvonalat, és ismerik is megtervezett útvonal nagy részét! (én 90%-ban ismertem, de így is eltévedtem 1-2x)

Azt hittem, hogy könnyebb lesz, de nem volt egyszerű 😀 valahogy bekerült még majdnem 3 km, és ahogy az elején írtam, majdnem kicsúsztam a 6 órából. meg aztán szelfizni is kellett... ah, sorolhatnám még, de inkább nézzétek meg magatoknak!

Az utolsó 900 méteren sprintelnem kellett, és már síkideg voltam a gondolattól, hogy akár 1 perccel is kicsúszok akkor nem lesz meg. Soha nem járok a Citadella felé és most is belekeveredtem a cikk-cakkos lefelébe, ráadásul kerülgetni kellett a turistákat és le volt fagyva...
 

Na de kezdjük az elejétől: múlt hét szombatra terveztem az indulást, de sajnos közbejött egy betegség, így lemondtam róla. Egy ideig úgy volt, hogy a jég miatt akár a tavaszt is megvárom. Végül rájöttem, hogy úgyis kell egy hosszú és szombat reggel lesz egy kis napsütés, hát vágjunk bele - lesz ami lesz alapon.
 

Az útvonalat kicsit átgondolva, többnyire ismerős részekre terveztem: 34 km, 1450 szint. Runnabe stílusban, hogy most van kedvem, időm is elindulni, akkor megcsinálom. Amúgy is szeretek így vegyesen futni télen (aszfalt/terep) csak a kaja/pia volt kérdéses.