Kováts Misi

2019.01.20.

 

Elöljáróban: nem leszek túl konkrét, nem akarom lelőni, hogy mi volt az útvonalunk, hadd szórakozzon mindenki maga a tervezgetéssel (a straván sincs fent a track).

És akkor a lényeg: már nyáron hallottam Geritől és Szaszától, hogy lesz Runnabe Kör, aztán le is futották, és nemrég a Runnabe Winter Campben jött megint elő, hogy akkor lehet menni rá. Meghirdették, Belák Balival elhatároztuk, hogy megcsináljuk, aztán csatlakozott hozzánk Bartalos Geri.

Mi lettünk a három első fecskék vagy mik. Bali és Geri terveztek tracket, lett egy 37-es és egy 35-ös, kb. 1400 szinttel. A 37-est választottuk, nem tudom, miért, aztán vasárnap 9-kor elindultunk. Geri és Szasza is kijöttek a rajthoz, a 0 kilométerkőhöz, mert jófejek és mert gáz is lett volna, ha pont az alapítók nincsenek ott, ugye. Jó sokat mentünk aszfalton az elején, és jó sokat felfelé.

Esett a hó, dumáltunk, az útról meg másról is, ha kellett, sétáltunk a hóesésben. Aztán amikor beértünk az erdőbe, azt már jobban szerettem. Mondjuk minden tiszta jég volt, és ha nem lett volna rajtunk lánc, és a fákat ölelve közlekedünk, mint a turisták a Normafánál, tuti nem férünk be a szintidőbe. Kemény mászások voltak a havas emelkedőkön, és valahogy azt éreztem, hogy lassan haladunk. Viszont végig ismerős helyeken mentünk az erdőben, ezt bírtam, meg az aszfalton is, elfutottunk az utcámban meg egy pár régi lakóhelyem mellett is, ezt is bírtam.

Egy helyre kijött Szasza fotózni meg drónozni, teát is hozott, mert rendes ember. Ott már nagyon esett a hó. Aztán újra aszfalt, hosszan lefelé, két kisebb mászás, és már be is értünk, csak előtte végre történt valami izgalmas is: 300 méterre a céltól nekem ugrott egy spániel, és ha már a jégen nem sikerült, itt gyönyörűen seggre estem.

Aztán beérkeztünk: 40 km, 5 óra 40 perc alatt, 1770 szinttel. Fussátok le, mert jó, és kerüljétek a spánieleket!